kihímez
kihímez tárgyas ige
1. <Kelmét, ruhadarabot> hímzéssel kidíszít. Arannyal kihímez vmit. Zsinóros dolmány …, köröskörül színes skófiummal tenyérnyire kihímezve. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) <Képzeletbeli képet> feldíszít, kicicomáz. [A képzelet] Hideg ágyam kihímezte Virágokkal gazdagon. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka) Szépítő, díszítő kifejezésekkel tarkítva, hosszadalmasan mond el vmit. Majd elájult mérgében, mikor Chalupka visszavitte a gyűrűt, s kiméletesen kihímezte a helyzetet. (Mikszáth Kálmán)
kihímezget; kihímezhető; kihímeztet; kihímzés; kihímzett; kihímző.
