kihirdetés
kihirdetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A kihirdet (1, 1b, 3) igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit kihirdetnek, közhírré tesznek. Dobszóval, élőszóval, hírlapokban, plakátokon történő kihirdetés; az ítélet, az ostromállapot, a rendeletek, a törvények, a vizsga eredményének kihirdetése. Lépéseket tett a járásbíróságon a végrendelet kihirdetése érdekében. (Kosztolányi Dezső) || a. (vallásügy) Házasságkötési szándék közlése a nyilvánossággal a templomban, a pap által, az esetleges házassági akadályok földerítése végett. Templomi kihirdetés; első, második, harmadik kihirdetés; házasulandók kihirdetése. Régen kötelező volt a háromszori kihirdetés. Fölmentést kért a kihirdetés alól. Szeretném, hogy ha már holnapután megtörténhetnék az első kihirdetés. (Mikszáth Kálmán)
kihirdetési.
