kihíresztel
kihíresztel tárgyas ige
1. (elavulóban, rosszalló) Kihíresztel vkit: <főként nő> széltében-hosszában és rendsz. torzítva, bizalmas dolgokat mond el olyan vkinek az életkörülményeiről, viselkedéséről, akit jól ismer, kül. akivel együtt lakik v. lakott; kibeszél. Kihíreszteli a lakótársát, a szomszédasszonyát. || a. (elavulóban, rosszalló) Vminek v. vmilyennek kihíresztel vkit: vminek, vmilyennek elhíresztel (2). Majd megtanítalak én tégedet, hogy híresztelje ki egy rossz asszony az urát bolondnak. (Jókai Mór) Dálnokot se szerette, de bár rajongónak híresztelte ki, jól szívelhette. (Reviczky Gyula) || b. (ritka, régies) Elhíresztel (1a). Ki fogják híresztelni, hogy a „Fehér medvé”-ben gorombáskodnak a vendégekkel. (Reviczky Gyula)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Elhíresztel (1). Az összeesküvők … minden utcán kihíresztelék, miszerint Péter cár a vadászaton leesett lováról, s nyakát szegte. (Jókai Mór)
kihíresztelés; kihíresztelő; kihíresztelt.
