kihord
kihord tárgyas ige
1. <Több tárgyat v. vmely anyagot több részletben> vmely kint levő helyre hord. Kihordja a székeket a szobából. Kihordja a trágyát a mezőre. Kihordja a halakat a csónakból a partra. Teherautókon hordják ki az építési anyagokat a falvakba. Mikor a ház leégett, akkor … ő hordta ki a bútort a lángoló tető alól. (Móricz Zsigmond) Kihordta a trágyát az istállóból, friss almot rakott be. (Nagy Lajos) || a. (ritka) <Több személyt> kint levő helyre, kül. lakott helyen kívülre v. vidékre szállít. Kocsikon hordták ki az embereket a városból. Motorcsónak hordta ki a hajó utasait a partra. || b. (elavult) Kihordanak vkit a határra: vmely tisztviselőt elcsapnak, holmijával együtt a helység határába viszik, és ott útnak eresztik. Ha én egy nagy alföldi városban megengedném azt, hogy a kálvinista paplakban egy karácsonyfát … fölállítsanak, másnap engem kihordanának a határra. (Jókai Mór) Fadgyas uram őkelmét kihordjuk a határra. (Tolnai Lajos)
2. <Árut, küldeményt> a címzettek lakására széthord; házhoz hord, kikézbesít. Kihordják a csomagokat, a postát, az újságot; kihordják a kenyeret, a süteményt, a tejet.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Hírt, titkot vmely közösségből v. helységből> rendszeresen v. több alkalommal kivisz. Mindent kihord a házból. Ő hordta ki a híreket az ostromlott városból. A nő ildomos Élelmes állat; a titkot se szokta | Thesmophoriáiból [= ünnepi szertartásaiból] kihordani. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. <Nő magzatot> a terhességi idő végéig méhében hord. Hat gyermeket hordott ki és hozott a világra. Az asszony kihordta terhét a legcsekélyebb baj nélkül.
5. Lábon hord ki vmely betegséget: kigyógyul belőle anélkül, hogy fekvő beteg volna v. lett volna, otthon rendszeres orvosi kezelésben részesülne, és közben szokásos munkáját szüneteltetné.
kihordás; kihordat; kihordható; kihordott.
