kiindulás
kiindulás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A kiindul (1) igével kifejezett cselekvés, történés; az a tény, hogy vki, vmi kiindul vhonnan, vhová; kifelé (vivő irányban) való (el)indulás. A csapat kiindulása a városból; a hajónak a kikötőből való kiindulása; a vonatnak az állomásról való kiindulása. A pályára való kiindulásunk előtt valami zavar támadt. Aristophanes 414-ben adatta elő e darabját, a Siciliába vonuló hajóhad kiindulása után. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek kezdeti állapotban való létele, kezdete; első lépés. A mozgalom kiindulása. Helytelen, hibás, téves volt a bizonyítás kiindulása. Már a dolog kiindulásakor lehetett látni, hogy mi lesz az eredmény.
2. (ritka) Az a hely, ahonnan vmi kiindul (1), ahol vmi kezdődik. A vasútvonal kiindulásánál folyó építkezések.
