kiír
kiír tárgyas ige
1. <Vmely írásból, könyvből bizonyos rész(eke)t> kiválaszt és leír; kimásol. Kiír vmit vmiből; kiír egy könyvből néhány idézetet. Kiírta a régi oklevelekből a magyar szavakat. Kiírja a névsorból ismerősei nevét. Most már tisztábban lehet belelátni a dolgokba …, kiírtam az összes szükséges adatokat. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies) Kiír vkit: vkinek az írásművéből saját művébe szóról szóra átvesz egyes részleteket. Virgil a hellének nyomán képezte magát … A Jeruzsálem dallója egy képet is alig mer használni, mely nem Virgilé … A mi Zrínyink e kettőt nemcsak nyomon követi, de néhol éppen kiírja. (Arany János)
2. <Rövidíthető szót v. szavakat> teljes egészében, betűk kihagyása nélkül leír. Nem rövidít, hanem kiír minden szót. Kiírja vmely intézmény teljes nevét. || a. Írásban megad; odaír. Nem írta ki nevét és lakcímét. Két sor … betű: … szép világosan kiírva. (Jókai Mór) || b. <Számot> betűkkel – nem pedig számjegyekkel – leír. Irodalmi szövegben a rövidebb számokat kiírjuk.
3. <Vmit, kül. személynevet> olyan helyre ír, v. úgy jelentet meg nyomtatott szövegben, főleg újságban, hogy sokan olvashassák. Kiírják a nevét a faliújságba, a szégyentáblára. Téged is kiírtak már kollokviumra? || a. Kiír vkit: vkinek a nevét, rendsz. a megszégyenítés szándékával, nyomtatásban közzéteszi. Fél …, hogy holnap kiírják a Lloyd nyílt terébe. (Jókai Mór) Nem nevezem meg, mert még kiírná valaki … (Mikszáth Kálmán)
4. <Kül. sok ember számára fennálló lehetőséget> újságban v. hirdetményeken közzétesz, nyilvánosságra hoz; meghirdet. Pályázatot, versenyt ír ki; a választásokat kiírják: kitűzik a választások időpontját.
5. (bizalmas) <Vhova bejegyzett, vmely csoportba, testületbe felvett személyt> írásban töröl, kiiktat onnan, ahová beírták, s ezzel odatartozását megszünteti. Kiír vkit vhonnan; kiírják az egyesületből, az iskolából. || a. (bizalmas) <Táppénzre jogosult dolgozót> betegsége miatt munkaképtelennek nyilvánít. Táppénzre ír ki vkit. Lázas volt, és egy hétre kiírta az orvos. || b. (bizalmas) <A vizsgálat időpontjáig táppénzben részesülő, betegsége miatt nem dolgozó személyt> munkaképesnek nyilvánít. Holnap már bejön dolgozni, mert kiírták. Hétfőre kiírta az orvos.
6. (ritka, népies, régies) Kiírják katonának: besorozzák katonának. Érted vagyok, kedves rózsám, Katonának kiírva. (népköltés)
7. (ritka, irodalmi nyelvben) Kiír magából vmit: azáltal, hogy vmit művészi formában előad, megír, megszabadul tőle. Talán most, hogy végre kiírtam magamból ezt a szörnyű „gátlást”, s az egész világgal közlöm, mi történt velem tízéves koromban, feloldódik valami valahol. (Móricz Zsigmond)
8. (választékos) Kiírta magát: <író, költő> már nem tud jelentőset alkotni, nincs új, jelentős mondanivalója a közönség számára. Ötvenéves korára már kiírta magát. A halhatatlan költőnek egy kis téma kellene, mert már egy kicsit kiírta magát. (Karinthy Frigyes)
kiírat; kiírható; kiíró.
