kijelent
kijelent tárgyas ige
1. (választékos, sajtónyelvi) Határozottan, gyak. a nyilvánosság számára való közzététel szándékával mond, állít vmit; nyíltan kimond. Félreérthetetlenül, hidegvérrel, hivatalosan, komolyan, nyomatékkal kijelenti, hogy … A miniszterelnök egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy … kijelentették, hogy nem tartanak rá igényt. Kereken kijelentette, hogy nem hajlandó megadni a tartozását. Komoly képpel kijelenti, hogy tréfa volt az egész. Az utolsó keresztútnál őrünk egyszerre csak megállt, lecsapta fegyverét a földre, s kijelentette, hogy … ő nem jön tovább velünk. (Kuncz Aladár) Múlik az élet, pajtás, – jelentette ki … János. (Juhász Gyula) || a. (választékos) Tudomására ad, megmond. Ott neki a tisztét mindjár kijelenték: Konyhára vizet, fát kell hordani mindég. (Arany János) || b. (bizalmas, néha tréfás) Kijelentem, hogy …: <tartalmatlanná vált henye kifejezés, néha a nyomósítás árnyalatával>. Kijelentem, hogy kezdek éhes lenni.
2. (vallásügy) <Főleg protestáns egyházi szóhasználatban:> kijelent vmit: kinyilatkoztat (2). Isten kijelentette Ábrahámnak, hogy … || a. (vallásügy) <Főleg protestáns egyházi szóhasználatban:> kijelenti magát: <Isten> mindazt közli magáról, amit szükségesnek tart, hogy az emberek tudjanak róla.
3. Kijelent vkit: vkinek állandó v. ideiglenes lakásából való elköltözését kijelentő lapon az illetékes hatóságnak jelenti. Kijelenti magát*: kijelentkezik.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
kijelentet; kijelentett; kijelentget; kijelenthető.
