kikalapál
kikalapál tárgyas ige
1. Kalapálással a kívánt formára alakít; kalapálva kialakít. Vmilyen alakúra v. vmivé kikalapál vmit. Bádogdarabokból virágokat kalapált ki dísznek. Kikalapálta a vasat szegnek. Bajusza … olyan fényes és merev, mintha öntött vasból kalapálták volna ki. (Kosztolányi Dezső) || a. <Szerszámot> kalapálással kiélesít. Kikalapálja a kapát, a kaszát, a lapátot. || b. <Vmely szerszámon esett csorbát, sérülést> kalapálással eltüntet. Kikalapál egy horpadást.
2. <Bőrt> addig kalapál, míg a kívánt mértékben tömör és a használatban tartós nem lesz. Kikalapálta a talpbőrt.
kikalapálás; kikalapálgat; kikalapálható; kikalapáló; kikalapált; kikalapáltat.
