kikel
kikel tárgyatlan ige, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, tájszó) kikél
1. (választékos) <Személy> fekvő v. ülő helyzetéből kikelve kilép vhonnan. Kikel az ágyból, a fürdőkádból. Mintha a négyszáz év alatt elhullott ozmán hősök mind egyszerre kikelnének sírjaikból … (Jókai Mór) Döme … kikelt az ágyból, … felöltvén hálókabátját. (Babits Mihály) Csöngetnek az ajtaján. Kikelt a vízből, megtörülközött. (Hunyady Sándor)
2. <Állat ivadéka> a tojásból, petéből kibújik; világra jön. Kikelnek a csirkék; kikel a selyemhernyó. Még csak most v. alig kelt ki a ® tojásból. Mikor a libák kikeltek, az iskolába járás rendszerint megszűnt. (Táncsics Mihály) || a. Kikel a tojás, a pete: a már kifejlődött állat kibúvik a tojásból, petéből. Mind a húsz tojás kikelt.
3. <Vetemény v. magról kelő növény> megjelenik a talaj felszínén, első hajtásai kibújnak a földből. Kikel a búza; kikelnek az elvetett magvak: (átvitt értelemben is) vmely tanítás eredményei kezdenek tettek, megnyilatkozások formájában megmutatkozni; a ® retek is kikelne a kezén, a térdén stb.; kikelt a vetés.
4. (átvitt értelemben) Kikel vki, vmi ellen: indulatos szavakkal kifejezi felháborodását, kül. vmely jogtalan v. erkölcstelen eljárás miatt ébredt haragját. Élesen, haragosan, hevesen kikel vmely eljárás ellen. Bátran kikelt a bürokraták viselkedése ellen. És ha e szómért: „szeretlek” Úgy kikelhetsz ellenem: Egy pár csókkal megkövetlek. (Csokonai Vitéz Mihály) Mit vétettem azzal, hogy kikeltem bátran És korcs udvaráért a királyt dorgáltam …? (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Képéből v. magából kikelve: annyira felháborodva, felindulva, hogy külseje, kül. arckifejezése is feltűnően megváltozik. Magából kikelve rontott be a szobába. Képéből kikelve ordítozott. Hogyan? – szólt képéből kikelve. – Ön már ránk unt? (Mikszáth Kálmán) Esti a leánnyal szemben állt, magából kikelve, minden ízében reszketve, halottfehéren. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Kikel a színéből: <a nagy felindulástól> arcának szokott színe megváltozik.
kikelő; kikelt; kikeltet.
