kikelet
kikelet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies, ma csak költői)
Tavasz (1). Olyan ő, mint sík mező az jó kikeletnek | áldott idejében … (Balassi Bálint) Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet. (Petőfi Sándor) Április, oh Április! | … Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én. (Tóth Árpád)
kikeleti.
