kikiabál
kikiabál ige
1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy hangja vhonnan, vmin át, vhova kijut; kint levő hely, személy irányába kiabál. Kikiabál az ablakon; kikiabál az utcára. Kikiabált az ajtón a pecéreknek. (Jókai Mór) || a. tárgyas Ilyen módon kiabálva mond vmit. Kikiabálta, hogy vigyázzanak.
2. Kikiabálja magát: addig kiabál, míg meg nem elégeli v. bele nem fárad. Midőn aztán jól kikiabálta magát, egyszerre elcsendesült. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (bizalmas) Kikiabálja a torkát v. a tüdejét: annyit kiabál, hogy belefárad, és mégsem vagy csak későre ér el eredményt. Kikiabálhatja nekik az ember a tüdejét.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <A nyilvánosságra nem tartozó dolgot> mindenkinek elhíresztel, tapintat, kímélet nélkül elmond másoknak. Kikiabál vmit az egész világnak. Kikiabálta, hogy a szomszéd iszákos. Igaz …, hogy szolgálóit szerette. Csakhogy mire való azt kikiabálni? (Mikszáth Kálmán)
kikiabálás; kikiabáló; kikiabált.
