kikísér
kikísér tárgyas ige
1. Kifelé mentében elkísér vhová, vmeddig, kint levő helyre v. kint levő vkihez, vmihez kísér vkit. Kikísér vkit az előszobába, a kapuig, a kertbe; kikíséri barátját az állomásra; kikísér vkit a vonathoz; kikíséri a vendéget. Reggelivel vendégelte meg az útjára készülődőt, s még a vasúthoz is kikísérte. (Ambrus Zoltán) Kikísérik az orvost mind a hárman, ki az udvarból, föl a töltésre. (Nagy Lajos) || a. Kikísér vkit (a temetőbe), kikíséri vkinek a koporsóját: <halottat> a temetőig, ill. a sírig kísér; részt vesz vkinek a temetésén. Sorvadoz, meg is hal … Négy harang siratja, … sok nép kikiséri. (Arany János) || b. Kikísér vkit vhol: addig kísér kifelé vkit, míg át nem halad vmin. Tanítás után kikísértem a kapun a gyerekeket. (Gárdonyi Géza)
2. Kint levő helyre kísér őrizet alatt vkit. A vádlottat kikísérték. Az elítéltet kikísérték a vesztőhelyre.
kikísérés; kikísérő; kikísért; kikísértet.
