kikötés
kikötés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kiköt igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kikötnek.
1. (csak egyes számban) Vminek vmihez való kötése s ily módon való rögzítése. A lónak (egy) fához való kikötése; a csónaknak a cölöphöz való kikötése. || a. Vmely vízi járműnek a parthoz állása és rögzítése. A viharban nehéz volt a kikötés. A hajó kikötése előtt a hídra lépni tilos. || b. (katonaság, 1945 előtt) Az a katonai testi büntetés, hogy az elítéltet meghatározott időre kikötik (3). A néphadseregben eltörölték a kikötést.
2. (átvitt értelemben) Vmely megegyezést, megállapodást függővé tevő követelés, kívánság; feltétel. Minden kikötés nélkül. Beleegyezik, de azzal a kikötéssel, hogy … Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.” (Petőfi Sándor)
kikötési.
