kikötő
kikötő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <személy>, aki vmit, vkit vhova, vmihez kiköt (1–3). Katonákat kikötő káplár; a kecskét egy cölöphöz kikötő kislány; a csónakot, hajót a parthoz kikötő matrózok; a sátrat a cövekekhez kikötő úttörők. || a. (ritka) Olyan <személy>, aki vízi járművel vhol v. vhova kiköt (2a). Az öbölben kikötő evezősök; a zsákmányukkal kikötő halászok. || b. (ritka) Olyan <vízi jármű>, amely éppen kiköt vhová (2). Kikötő csónak, hajó, tutaj.
2. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, aki feltételként előre megszab, kiköt (6) vmit. A bérüket előre kikötő munkások.
II. főnév -t, -je [e]
1. Vízi járművek, főleg hajók kikötésére alkalmassá kiépített, védettebb hely nagyobb víz partján. Folyami, tengeri kikötő; ipari, kereskedelmi kikötő; téli kikötő; a kikötő építése, forgalma; a hajó befut a kikötőbe; kikötőben vesztegel; elhagyja, érinti a kikötőt. Bejárom a tengert, s ha hajót találok: | … árbocával írom a habokba sorsát, Hogy nem fog pihenni többé kikötőben! (Petőfi Sándor) [Jónás] kerülvén … Jáfó kikötőbe | hajóra szállott, mely elvinné őtet | Tarzis felé. (Babits Mihály) || a. Az ehhez tartozó létesítmények (építmények, műszaki berendezések, hivatalok stb.) összessége. A kikötőben dolgozó hivatalnokok, rakodómunkások. || b. Kikötőváros. Marseille Franciaország egyik legnagyobb kikötője.
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan hely(zet), ahol, amelyben az ember jóleső nyugalmat, biztonságot talál. A te bódult hajósod … Szökött, futott, hogy … Mesékkel és csókokkal bújjon el Friss karjaid meleg kikötőjében. (Ady Endre) Vár engem a messzi szépség | szűz kikötője. (József Attila)
3. (repülés) Légi kikötő: nagy forgalom lebonyolítására alkalmas, jól kiépített repülőtér.
Szóösszetétel(ek): 1. kikötőbejárat; kikötőberendezés; kikötődíj; kikötőjog; kikötőmedence; kikötőoszlop; kikötőparancsnokság; 2. szabadkikötő.
kikötői.
