kikötött
kikötött melléknév (-en) [e]
1. Olyan, akit, amit vhova v. vmihez kikötöttek (1, 3). A parthoz kikötött csónak; a kerítéshez kikötött kecske. A büntetésből kikötött közlegény elájult.
2. (átvitt értelemben) Olyan <dolog>, amelyben vmely megbeszélés, megegyezés során feltételként v. vkinek járó juttatásként megállapodtak, amit ilyenként kikötöttek (6). A kikötött munkabér; a szerződésben kikötött összeg. A ház a kikötött időre elkészült. Theudelinda grófnőnek sem fizette senki a kikötött … negyvenezer forintot. (Jókai Mór)
