kiköttet
kiköttet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Elrendeli v. okozza, hogy vmit, vkit kikössenek (1, 3), kül. hogy vkit hátratett kezénél fogva büntetésül úgy kössenek oda vmely fához v. oszlophoz, hogy talpával érintse csak a földet.• A fasiszta tiszt kiköttetett egy katonát, mert megtagadta az engedelmességet. Ott rothadt a deszka az udvara végében, s mikor két szegény fiú koporsóra valót lopott belőle az apjának, kiköttette mind a kettőt az égő napra. (Jókai Mór)
Az értelmező szöveg ötödik sora így módosítandó: éppen csak érintse a földet.
kiköttetés; kiköttető; kiköttetett.
