kiküldött
kiküldött melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet kiküldtek (1–2) vhonnan, ill. vhová. A kiküldött csomag; az aratóknak, a mezőre kiküldött ebéd; a szobából kiküldött gyerekek.
2. (hivatalos) Olyan <személy>, akit vmely meghatározott feladat ellátásával megbíztak, és vmely működési helyre, területre irányítottak. A kiküldött járőr; a kiküldött miniszteri biztos; a külföldre kiküldött ösztöndíjasok. Kiküldött munkatársunk, tudósítónk jelenti.
II. főnév -et [e], -je [e] v. -e [e] (hivatalos) Az a személy, akit vmely közösség, intézmény v. hatóság alkalomszerűen hivatalos teendők végzésére, rendsz. vmely testülethez képviselőjeként kijelöl, kiküld (4). Kongresszusi kiküldött; a bányászok, a minisztérium, a párt kiküldöttje; a kiküldött beszéde, felszólalása. Kiküldött volt a béketárgyalásokon. || a. (átvitt értelemben) Szeressétek | Őt is, a vad, geszti bolondot, | … Mert ő is az Idők kiküldöttje | S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze | Hunnia úri trágyadombja. (Ady Endre)
kiküldötti.
