kilel
kilel tárgyas ige
1. Kilel vkit a hideg: hidegláz, hidegrázás fogja el. Ha kilelt a hideg: úgy csak maradj itthon. (Arany János) Reszketés fut rajta végig, és elhalványodik. – Nézze csak kend, kilelt a hideg. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) Kilel vkit a hideg v. majd kileli a hideg: a) <vmely hirtelen támadt erős érzelem, kül. undor, rémület miatt> valóságos rosszullét fogja el. Egy vígjátékot hozott hozzám, attól kilelt a hideg. (Jókai Mór) [A leány] olyan különösen vihogott, hogy Estit majd kilelte a hideg. (Kosztolányi Dezső) b) (túlzó) heves szerelmi vágy(akozás) ébred benne. Majd kilelte a hideg azért a fiúért, leányért.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Kieszel, kitalál (I. 2) vmit. Rozgonyi lakása nem valami fényes … De a szives gazda kilelé a sorját [= módját], Hogy a becsülete ne szenvedjen csorbát. (Arany János) Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek. (Ady Endre)
