kímélet [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Az a bánásmód, amelyben az részesül, akit kímélnek (1–2); figyelmes gyöngédség, kíméletben részesít vkit; kíméletre szorul; kíméletet tanúsít vki iránt; kímélettel bánik vkivel, vmivel. [Margit] a legszelídebb kimélettel szólt Gizellával Abafiról. (Jósika Miklós) Aki megkeseríti az életedet, aki vétett ellened és ellenem, csak egy gonosz álomkép, mely kíméletet nem érdemel. (Babits Mihály) || a. Kegyelem, irgalom. Kíméletért könyörög; nem ismer kíméletet. Épen hátra nézve látja a szándékot. Már a kíméletre itt nincsen többé ok. (Vajda János)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.