kíméletlen
kíméletlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki mások iránt nem kíméletes (1), nincs elnézéssel, megértéssel; durva, kegyetlen. Kíméletlen apa, börtönőr, kizsákmányoló. || a. Ilyen személyre valló <cselekedet, magatartás>. Kíméletlen bánásmód, erőszak, hajsza, megtorlás, szigor; kíméletlenül elfojt, megsemmisít, szétzúz vkit, vmit. A kíméletlen szavak nagy diákokat megillető magázással hangzottak el. (Babits Mihály) Ha nem is csalt soha a szó pontos értelmében, mindig … kíméletlenül kihasználta partnerjeinek gyöngéit. (Hunyady Sándor)
2. (főleg határozói alakban) Olyan <eljárás, bánásmód>, melynek során vki gondatlanul, kárt okozó módon kezel vmit. Kíméletlenül hajszolja lovait. Kíméletlenül kezeli a gépet. Ruháit kíméletlenül keféli.
kíméletlenség.
