kincskereső
kincskereső melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, közösség>, aki, amely elásott, elrejtett kincs után kutat. Éhes kincskereső nép gyakran megásta e regényes halmot. (Jókai Mór) || a. Olyan <eszköz, rendsz. vessző>, amelynek fizikai elváltozása <a néphit szerint> a földben levő kincset mutatja. Kincskereső kis ködmön. Az ilyen régiségbúvárnak olyan orra van, mint a … kopónak … Mondjuk inkább, olyan varázsereje van, mint a kincskereső vesszőnek. (Jókai Mór)
II. főnév Kincskereső személy. A kincskeresők elindultak a barlang mélyébe. A gyanakvó, babonás parasztok [a Kalevala szerzőjét] … néha tolvaj csavargónak vélték, néha félbolondnak, néha pedig kincskeresőnek. (Kosztolányi Dezső)
