kinevet
kinevet ige
1. tárgyas Kinevet vkit: <vmely tulajdonságáért, magatartásáért, tettéért> nevet vkin. Kinevették, mert valami csacsiságot mondott. Nem illik a nyomorékot kinevetni. (szójárás) ® Könnyű a szegény embert kinevetni. Reggelenként aztán kinevetnek, Amiért rémekkel álmodom. (Petőfi Sándor) Kinevet, kigúnyol és fél vállról néz rám. (Arany János) Lesznek, akik majd kinevetnek, Ti ne hallgassatok azokra. (József Attila) || a. tárgyas <Vmely tulajdonságáért, magatartásáért, tettéért> alacsonyabb rendűnek, nevetségesnek tart vkit. Váradon gyaláznak, | Bécsben kinevetnek. (Ady Endre)
2. tárgyatlan (ritka) Nevetve kinéz, kitekint (vhol, vhonnan, vhova). Kinevet az ablakon vkire. Kinevetett az utcán elmenőkre. A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet. (Ady Endre)
3. Kineveti magát: jóízűen nagyon sokat nevet vmin, vkin. Mindenki jól kinevette magát rajta. (Jókai Mór)
kinevetés; kinevetett; kinevető.
