kinn
kinn határozószó, középfok: ® kijjebb v. (kintebb) [e]; felső fok: legkívül v. (legkinn) kint, (tájszó, régies, irodalmi nyelvben) künn, künt
1. Minden oldalról v. több oldalról határolt, zárt(nak felfogott) terület határain kívül. Itt kinn. Ott kinn vannak. || a. Épületen, házon kívül. Kinn az udvaron; kinn jár az esőben. Ott kinn tágasabb ¬. Nem volt kinn a házból. Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban! | Mostan ott benn szép az élet a szobában. (Petőfi Sándor) Künn már az arany nap sugarát elönti. (Arany János) Pár esztendeje nem volt kint a házból. (Tömörkény István) Az édesanyám kint mosott a kútnál. (Móra Ferenc) || b. <A lakásban, a házban> a szobához képest külső helyiségben, pl. a konyhában, az előszobában. Az asszony kinn (a konyhában) főz, leánya benn varr. Künn a tanár mosakszik a segédével, egy másik orvossal. (Kosztolányi Dezső) Édesanyám kint sírt a konyhában. (Móricz Zsigmond) || c. Lakott hely központjától távolabb, a széle felé. Kinn a ligetben, a gyárnegyedben. Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn? (Eötvös József) || d. <Lakott hellyel, faluval, várossal szemben:> a települési egység beépített területén és annak közvetlen környékén kívül s azon túl. Kinn a mezőn; kinn a hegyekben; kinn a szabadban. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával. (Petőfi Sándor) || e. <A várossal szemben:> kisebb lakott helyen. Nyáron kinn lakik a tanyán. || f. <Belfölddel, hazánkkal szemben:> idegen országban; külföldön. Kinn tanult (külföldön). Kinn járt Lengyelországban. Két évig élt künn Angliában. (Kosztolányi Dezső) || g. <A parthoz v. a kikötőhöz viszonyítva:> a tengernek v. nagy kiterjedésű zárt állóvíznek a partvidéktől távoli részén; a nyílt vízen. Kinn a nyílt vízen hajókaraván úszott.
2. <Vmely tárgy belsejében levő> megszokott helyén kívül. Miért van kinn a ruhád, miért nem rakod el? || a. Kinn van: kihúzták v. kiesett. Benyúlt az orvos a fogóval a szájába, és már kinn is volt a foga.
3. Vmely zárt(nak tekintett) területről kijutva. Kinn vagyunk az erdőből, a völgyből. || a. Kinn van vhonnan: <személy> vhonnan, ahol hosszabb időt töltött, kijött, kiment, eltávozott, kiszabadult. Kinn van a börtönből, a kórházból. || b. A szóban forgó anyagból kijutva. A szekér kinn van a sárból. || c. <A vízben levő számára v. hozzá viszonyítva:> a parton, a száraz területen. || d. Vmi kinn van vmiből: vmivel körülvett testet, tárgyat nem vesz körül a szóban forgó anyag; kilátszik, kiáll. Kinn van a feje a vízből. Kinn van a szeg vége a deszkából. Kinn van a könyöke a ruhából, az ujja a kesztyűből. || e. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> kinn van vmiből: megszabadult vmely kellemetlen helyzetből, vmely kellemetlenségtől, amelyben hosszabb ideig volt. Kinn van az adósságból, a bajból; kinn van a pácból, a slamasztikából.
4. (ritka) Vmely központi intézménytől távolabb. Kinn, az alsóbb hatóságoknál.
5. Kinn van: <kölcsönadott, ill. kölcsönvett tárgy, pénz> a kölcsönvevőnél van; nem annál van, akié; nem a tulajdonosnál van. A kölcsönadott pénzem még kinn van. A kölcsönvett könyvek még kinn vannak. Ennek a rossz embernek kamatra pénzei vannak künn. (Tolnai Lajos)
6. Kinn van: <bizonyos kártyajátékban v. más, hasonló szabályok szerint játszott játékban> először fogynak el a lapjai, ill. a játékhoz haszn. másfajta eszközei, s ezért nyert; ki van.
7. Kintről: olyan helyről, amely kinn (1–2, 4–5) van. Kintről be lehet látni a szobába.
Szólás(ok): se kinn, se benn: tanácstalanul, nem tudva, hogy hova is tartozik voltaképpen; ld. még víz.
Szóösszetétel(ek): idekinn; odakinn.
