kinövés
kinövés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kinő igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi (vki) kinő (vhonnan, vmiből).
1. (csak egyes számban) Vminek növés közben vhonnan való kibújása, kisarjadása. A fű, a hajtások kinövése; a haj, a köröm kinövése; a fa ágainak kinövése. || a. Az a folyamat, ill. tény, hogy vki (kül. gyermek) vmely ruhadarabot kinő (3), növése folytán az már szűk, kicsi (lesz) neki. A cipő, a ruha kinövése; a kabátból való kinövés. || b. (ritka) Növés által vmely (kezdeti) állapotból való kikerülés. A gyermekcipőből, a gyermekkorból, a játszásból való kinövés. || c. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek vmivé való kinövése: lassú v. nem várt fejlődése. Az egykori kis diáknak híres íróvá való kinövése.
2. Növény kinőtt (fattyú)hajtása. Lenyesegeti a fa kinövéseit. || a. <Emberi, állati testen> kórosan kinőtt rész, kiemelkedő daganat. Kinövés támadt a lábán.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Kóros, egészségtelen, nem kívánatos, káros elfajulás, hiba. Vmely politikai rendszer kinövései; küzd a kinövések ellen; lenyesegeti a bürokrácia kinövéseit. A characterek némely kinövései irtó kezet várnak. (Vörösmarty Mihály) A testületi szellem valóságos testvéri lánccá forr itt össze, csakhogy sajátságos kinövései vannak. (Mikszáth Kálmán)
kinövéses; kinövési.
