kirendel
kirendel tárgyas ige
1. Kirendel vkit: <felsőbb szerv, hatóság> hivatalosan elrendeli, hogy vki kimenjen, kivonuljon vhová, vmely céllal megjelenjen vhol. A katonaságot kirendelték az árvíz sújtotta területre. Őrizetére őrséget rendeltek ki. || a. Kirendel vkit, vmit: megparancsolja, hogy vki, vmi kimenjen vhová. Kirendelte a fogatot a vonathoz. Kirendelte a brigádot répát kapálni. Valahány szekér volt, mind kirendelte, hogy menjenek a szomszéd szász atyafiakhoz. (Jókai Mór) Három gondviselőt is kirendeltem az oroszlán mellé. (Móra Ferenc)
2. (jogtudomány) Hivatalosan – rendsz. a hivatali helyiségen kívüli – meghatározott jogi v. gazdasági teendő(k) ellátásával bíz meg vkit. A kiskorú gyermek mellé gyámot rendeltek ki. Az üzem élére kormánybiztost rendeltek ki. Hivatalból rendeltek ki melléje védőt. (Kosztolányi Dezső)
kirendelés; kirendelget; kirendelhető; kirendelő; kirendelt; kirendeltet.
