kíséret
kíséret [í-e v. i-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Egy v. több személy, aki vkit útjában kísér. Fegyveres kíséret. A foglyokat katonai kísérettel szállították tovább. || a. <Magas rangú személy nyilvános szereplésekor> a közvetlen környezetéhez tartozó személyek összessége. Udvari kíséret; a miniszterelnök kísérete. Az elnök kíséret nélkül jelent meg az ünnepi ülésen. Míg szóla, felugrott szögsárga lovára, Nyusztos, arany mentés kíséret utána. (Arany János)
2. Az a dolog, folyamat, jelenség, amely vkit, vmit kísér, vkivel, vmivel együtt jár, együtt jelentkezik. Néhány meleg szó kíséretében átadta az ünnepeltnek a kitüntetést. Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak szent világászabadság. (Petőfi Sándor)
3. (zene) Magánének v. énekkar, szólóhangszer, szavalat előadásának hangszeres, (ritka) énekes aláfestése. Zenekari kíséret. Még a jó hegedűst is megunja az ember kíséret nélkül. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): díszkíséret; hegedűkíséret; nászkíséret; zenekíséret; zongorakíséret.
kíséreti.
