1. <Babonás hiedelem szerint> a halott nyugtalan lelke, amely emberi alakban, rendsz. ártó szándékkal megjelenik az élőknek. Kísértetet lát; a kísértetek órája: éjfél. A régi kastélyban kísértetek járnak.Szóláshasonlat(ok):fehér v. sápadt, mint a kísértet: nagyon f., s.; olyan, mint a kísértet: ijesztően megviselt, sápadt arcú és lesoványodott testű; úgy jár-kel, mint a kísértet: puha, nem hallható léptekkel jár-kel. Jó most halottat hívni az éjidőn, Nézvén: a vén kert borzadozó, komor Akáci közt fehér lepelben Leng-e kisértet a néma utra? (Tóth Árpád) Megvadult, dühös kísértetek száguldoztak a padlástól a pincéig. (Krúdy Gyula) Katalin szendergő emlékezetének mélyén még ma is … megmozdul az éjféli kísértet képzete … lengve és hajladozva. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, választékos) Elmúlt, rossz, kínos dolognak, élménynek visszatérő v. itt maradt emléke, ill. maradványa. A bürokrácia, a fasizmus, a régi rendszer kísértete. Annak az órának a kísértete nem hagyja nyugodni. Sajátságos valóban, A múlt kisértetét feltűnni látni Világos századunkban. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely jövőben fenyegető veszélynek, kellemetlen fordulatnak a jelenbe vetődő képe, árnya, előjele. A háború, a bukás kísértete.
4. (régies) Kísértés (2). A kurucasszonyok azt hitték, az ilyesmi megóvja a férjeiket a kísértetbe jövéstől … (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.