kitalál
kitalál ige
I. tárgyas Vmely gondolatra bukkan.
1. <Vmely rejtett gondolatot, összefüggést, megfejtést> következtetéssel v. ötletszerűen helyesen, a valóságnak megfelelően lát meg, gyak. helyesen mond meg. Kitalálja a feleletet, a megoldást; kitalálja vkinek a gondolatát, kívánságát; kitalálja a nyitját vminek. Nehezen találod ki, hogy mire gondoltam. Soká gondolkozott, végre kitalálta, hogy mit jelent az. Találd ki, hogy mi van a kezemben. A bolond is kitalálhatta, hogy … mi történik. (Mikszáth Kálmán) Próbáltam kitalálni, hogy mit gondolhat felőlem. (Kosztolányi Dezső)
2. Kieszel, kigondol, kitervez vmit. Ezt az újítást te találtad ki? Agyafúrt szélhámosságokat talál ki. Ő találta ki ezt a rossz tréfát. Hogy tudsz ilyen bolondokat kitalálni? Találjatok ki valamit, ti, akik delejes fényt és repülő embert találtatok ki – találjatok ki valamit, hogy ember ne halhasson meg ember kezétől. (Karinthy Frigyes) Kitaláltak mindent, hogy ne küldjék a gyereket az iskolába. (Móricz Zsigmond) || a. Kitalálja a módját vminek: kieszel olyan módot, amellyel vmit (célszerűbben) el tud érni. || b. (bizalmas, tréfás) Megteremt, létrehoz, feltalál. Ne született volna meg, aki a pipát kitalálta! Nem volt buta ember, aki a vasárnapot kitalálta.
3. <Vmely, a valóságnak meg nem felelő állítást> kigondol és állít, rendsz. rosszakaratúan; kiagyal, kohol, költ vmit (vkire). Ürügyet talál ki. Az egész dolgot csak kitalálta. Különféle rágalmakat talál ki. Ilyet nem mondtam, ezt csak ő találta ki. Ezt magad találtad ki, vagy pedig olvastad? A fösvénységnek ezt a … megnyilatkozását semmi fantáziával nem tudná író kitalálni. (Móricz Zsigmond)
II. tárgyatlan A kijáratot, a kivezető utat megtalálva kijut vhonnan. Kitalál vhonnan, vmiből; kitalál az erdőből. A nagy házból alig tudtam kitalálni. Hát csak majd kitalálok én azért innen … (Jókai Mór)
kitalálgat; kitalálható; kitaláló; kitaláltat.
