kitér [1]
kitér [1] tárgyatlan ige
1. Menés közben az útról, az út vonaláról egy időre oldalra tér, hogy a szembejövőnek helyet adjon, utat engedjen. Kitér vkinek, vminek; kitér vki, vmi ® elől; kitér a szekér elől; kitér az idősebbnek; kitér az útból; kitér vkinek az útjából: (átvitt értelemben is) enged vkinek, kül. ellenkező, civódásra, veszekedésre hajlamos embernek; kerüli vele az összetűzést, civódást, veszekedést. A négy szürke lónak a két kajla sőre Nagy keservesen tud kitérni előle. (Arany János) Az úton egyebet se láttak, csak kocsikon ülő papokat … Eleinte csak köszöntgetett, … de aztán … ki se tért már az útból. (Gárdonyi Géza) Kissé félénken térnek ki a részegek elől. (Nagy Lajos) || a. <Út eddigi irányáról> eltér, ill. <vmely főútvonalból> kiágazik. Jobbra, balra egy-egy út tért ki. Az út üres telkekre tért ki. (Tóth Árpád) || b. (fizika) <Fény> egyenes vonalú útja bizonyos pontnál kis mértékben megváltozik; kisebb törést szenved. Ha a fénysugár új közegbe lép, kitér irányából.
2. (fizika) <Egy ponton felfüggesztett v. rögzített tárgy, eszköz> rendsz. kisebb mértékben kimozdul addigi, kül. nyugalmi helyzetéből. Az inga, az iránytű, a mágnes kitér (a helyéből); kitér az árammérő mutatója; balra, jobbra tér ki a mágnestű. Földrengéskor az óra ingája kitért lengési síkjából.
3. (sport) Kitér (vmi elől): <személy> félrehajlik v. félreugrik, hogy vmi ne érje a testét. Kitér a labda elől; kitér a szúrás, az ütés, a vágás elől; || a. (átvitt értelemben) Kitér vmi elől: a) elkerül vmely küzdelemre vivő alkalmat; kitér a harc elől. b) Úgy viselkedik, úgy cselekszik, v. úgy intézi a dolgokat, hogy lehetőleg elkerüljön vmi kellemetlenséget v. szerencsétlenséget. Ki akar térni egy olyan balsors elől, mely magával söpörné. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Kitér vmely kérdés elől: felelet helyett másra tereli a szót, mellébeszél. || a. (átvitt értelemben) Kitér vmely kívánság elől: nem teljesíti a kívánságot, anélkül, hogy ezt határozottan megmondaná.
5. (átvitt értelemben) Kitér vmire: <beszédben, írásban> a gondolatmenetet megszakítva röviden megemlít v. részletez vmit. Bővebben kitér vmire. Röviden kitérek még arra a kérdésre, hogy … De, mig e dologra bővebben kitérnénk | Lássuk Dundi asszonyt, ki sohasem félénk. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kitér vmiből: vmely gondolatot, gondolatmenetet abbahagy v. félbeszakít. Tudsz-e még Murányra s gőgös asszonyára | Több dicsőítő szót halmozni rakásra? | Mérthogy róla nyelved olyan ékesen szól? | Hogy nem győz kitérni a magasztalásból? (Arany János)
6. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Kilép vmely vallásfelekezet kötelékéből. Kitér a ® hitéből; kitér vmely vallásból. [A menyecske] kitért a vallásából, s a pap összeadta Kürthyvel. (Mikszáth Kálmán) A templomban van, persze a pápistáknál, mert kitért. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kitér vmely hitre: vmely más vallást kezd követni, és így vallást változtat; áttér. Az egész község rég kitért a kálvinista hitre. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben, ritka) Az erkölcsileg helyes élettől eltér. Színésznőkről sokat beszélnek, ami nem igaz … Más asszony ki-kitérhet jobbra-balra, azt senki észre sem veszi … (Jókai Mór)
kitéreget; kitért.
