kitevő
kitevő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <személy>, aki kitesz (I. 1, 3–6, III. 1–2) vmit, vkit vhonnan, vhová, vminek. Az asztalt az udvarra kitevő férfiak. Az életét sok veszélynek kitevő hajós.
2. Bizonyos összeget, értéket, mennyiséget, nagyságot elérő, vmely összegre rúgó <mérhető, számlálható vmi>. Ezer forintot kitevő összeg, tartozás; több ezer holdat kitevő birtok.
II. főnév -t, -je [e] (mennyiségtan) Hatványkitevő. A 32 kifejezés kitevője a 2. A kitevőt a hatványalap jobb felső sarkára írjuk.
Szóösszetétel(ek): gyökkitevő; hatványkitevő.
kitevőjű; kitevős.
