kitöm
kitöm tárgyas ige
1. <Üres testet vmely anyaggal> teljesen megtölt (, és ezáltal formát ad neki). Kitömi a szalmazsákot. A babát kitömi fűrészporral. Ne tömd ki a zsebedet!
2. <Múzeum, gyűjtemény számára a kiállítandó állatot, ill. bőrét> az élő állat alakját utánzó tömör vázra húzza, s valamely alakítható anyaggal megfelelően kitölti. Az ősvilág kihalt állatjai Valódi példányokban állnak itt, Mind jól kitömve. (Madách Imre) Egy félignyúzott szép sárgarigót | – nem értünk rá kitömni – délután | ott hagytam Sándor bácsi asztalán. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas, tréfás, gúnyos) Ki kellene tömni v. kitömni való: nevetségesen, feltűnően különc v. esztelen, ostoba <személy>.
3. (sport, bizalmas) <Labdajátékban vmely csapatot> fölényesen, szokatlanul nagy gólaránnyal megver.
kitömet; kitömés; kitömhető; kitömő; kitömöget; kitömött.
