kíváncsiság
kíváncsiság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A kíváncsi melléknévvel (főleg I. 1) kifejezett tulajdonság, (emberi) magatartás, ill. állapot. Izgatott, lázas, mohó kíváncsiság; elfogja, eszi, furdalja a kíváncsiság; (majd) ® megöli a kíváncsiság; kíváncsiságból elmegy vhová, hallgatózik, kérdezősködik; vmi felkelti vkinek a kíváncsiságát. Nem tudja fékezni kíváncsiságát. Ég, remeg a kíváncsiságtól. Nem bír a kíváncsiságával. [A falusiak] … nem kis kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját. (Mikszáth Kálmán) Az utcán … kíváncsisággal néztek rám, mint valami bélyegesre. (Kaffka Margit) Megmaradt bennem … a gyanú | s a fel-felcsillanó kiváncsiság. (Szabó Lőrinc) || a. Vkinek, vminek kíváncsi volta. Arcának, nézésének, tekintetének kíváncsisága. Kíváncsisága szinte már nevetséges volt.
Szólás(ok): ld. oldal.
