kivés
kivés tárgyas ige
1. <Vmely kemény anyagot> vésővel úgy munkál meg, hogy vájatot, rést vág benne. Kivési a fát, a követ, a téglát.
2. <Fogat, fogsort> véséssel eltávolít. Hátsó zápfogának gyökerét úgy kellett kivésni.
3. <Vmely anyagból vmilyen formát> vésővel kiformál, kialakít. Szobrot vésett ki a márványból. Művészkedett: Házat rakott sárból, hajót kivésett. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Vmit kivés vmin: vmely ábrát, jelt, betűt, ill. írást bevés vmely anyagba, rávés vmire. Kivési a keresztet, a nevet a sírkövön.
kivéseget; kivésés; kivéset; kivésett; kivéshető; kivéső.
