kizavar
kizavar tárgyas ige
1. Zavarva kiűz vkit, vmit vhonnan, vhová; kikerget. A lármás gyerekeket kizavarták a szobából. A nyulat kizavarták a bokorból. || a. (bizalmas) Erőszakos módon vmely kellemetlen dolog végzésére, kényelmetlen helyre kiküld vkit. Kizavarták őket az állomásra. Kizavarták őket az udvarra seperni. Ilyen … viharos éccakában csak nem zavarná ki az embert a vackából a gazda, ha nem vóna oka rá. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Nyugalmából, nyugodt menetű tevékenységéből> zavaró magatartással, beavatkozással kizökkent. Kizavar dolgából vkit. A megye székhelye … a legutolsó napig alig volt kizavarva szokott nyugalmából. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vkit elmélyedésében, gondolkodásában megzavarva, gondolatainak menetét megakasztja; kizökkent. Ne szólj, kérlek, közbe, mert kizavarsz a textusból. (Mikszáth Kálmán) Egy utazó telepedett mellém a padra, s egy percre kizavart a gyászos gondolatokból. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) Kizavar vkinek a fejéből vmit: gondolataiban, elmélyedésében úgy megzavar vkit, hogy hirtelen elfelejti azt, amin gondolkozott; kiveri a fejéből.
kizavarás; kizavarható; kizavaró; kizavart; kizavartat.
