köb
köb főnév -öt, -e [e]
1. (mennyiségtan) Vminek (számnak, mennyiségnek) a köbe: olyan hatványa, melyben az illető számot, mennyiséget önmagával háromszor szorozzuk (a harmadik hatvány). A köbön: a) <a szám> önmagával háromszor megszorozva; öt a köbön (53); b) (átvitt értelemben, bizalmas) sokszorozott, hatványozott mértékben; szemtelenség a köbön; köbre emel: <vmely számot, mennyiséget> harmadik hatványra emel.
2. (elavult) Kocka (1). A terv [az] …, hogy a caesar, hamis köbbel játszván, elnyerje Maximus minden aranyát. (Vörösmarty Mihály)
3. (mennyiségtan) <Rendsz. egytagú algebrai kifejezés után:> Xköb: x a köbön, x(-nek a) köbe. Xköb plusz yköb (x3+y3).
Szóösszetétel(ek): köbdeciméter; köbláb; köbszám.
