1. <Személy lovon, kocsin v. menetelő ló, ritk. más állat> lassan, kényelmesen halad. A kis csikó kocog az anyja után. Lovon hazafelé kocogott. A bárányka a gyermek után kocogott. A két kis póni megindult vígan kocogva. (Mikszáth Kálmán) Kocogjon a lovam Boros, csárdás uton Vidáman előre. (Ady Endre) Szép, napos, harmatos hajnalon, lóháton kocogtak fölfelé, haza a hajdúk. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, népies) <Személy> gyalog így megy. Márika édesanyja bal karján nyugodott. Károlyka pedig kocogott utánuk vígan. (Tolnai Lajos) Egy ember kocogott az úton a falu felől, … lomha ballagással. (Gárdonyi Géza) || b. (tájszó) <Személy> sietős léptekkel megy. Vajon hova kocog az öreg szomszéd? Facipős öregasszony kocog az úton.
2. (tájszó) <Személy> kopogtat, zörget vhol, vmin, rendsz. bebocsátás, jeladás végett. Kocog az ablakon; kocog az ajtón, kapun, hogy nyissák ki. Kocogtak, s az öreg Fekete lépett a szobába. (Eötvös József) Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába. (Arany János)
3. (tájszó) <fog v. ritk. térd> koccanva többször összeverődik, vacog. A hidegtől kocog a foga. Kovács uram kiment, kocogtak szegénynek a térdei ijedtében. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.