kókad
kókad [kókad v. kókkad] tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Növény, növényi rész> lankad, konyul. Kókad a rózsa. Kókadnak a virágok a nagy szárazságban.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Ember> fáradtan, kimerülten v. csüggedten áll, ül; búsul, a fejét lógatja. Mit kókadsz itt egész nap?
Igekötős igék: elkókad; lekókad.
kókadás; kókadó.
