kólint
kólint tárgyas ige -ott, -son; -ani
<Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> fejbe v. főbe kólint: ütő eszközt, rendsz. botot meglendítve fejbe üt vkit, vmit. Doronggal fejbe kólint vkit; (átvitt értelemben) valósággal fejbe kólintotta vmi: nagyon meglepte, megdöbbentette vmi, kül. vmely hír. Én pedig ott maradtam ülve az ágy szélén, mint akit főbe kólintottak. (Krúdy Gyula)
kólintás; kólintó; kólintott.
