kolompár
kolompár főnév -t, -ok, -ja (népies, régies)
Vas- és rézlemezből különféle eszközöket, edényeket (üstöt, bográcsot, kolompot) készítő, ill. ilyen tárgyak javításával foglalkozó kézműves, rendsz. cigány. Ezt az üstöt kolompároktól vettem. || a. jelzői használat(ban) Ilyen foglalkozást űző <személy>. Kolompár cigány.
kolompáros.
