kölykezik
kölykezik [e] ige -ett, -zék (-zen) [ë, ë], (ritka) kölyközik ..zött, ..zzék (..zzön) (csak 3. személyben)
1. tárgyatlan <Macskaféle v. kutyaféle nőstény állat> kölykeket hoz a világra; fiadzik. A kutyánk ott kölykezett a konyhában. Szóláshasonlat(ok): bánja, v. megbánta, mint a ® kutya, amelyik kilencet kölykezett. Caesar, jelekre nem hajték soha; Most elrémítenek … Az utcán nő oroszlán kölykezett. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Szaporodik. Az ezresek őrült szaporaságban kölykeztek, mint az egerek. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Ilyen állat (bizonyos számú) kölyket> hoz világra. A macskánk ötöt kölykezett.
Igekötős igék: megkölykezik.
kölykezés; kölykező.
