kondér
kondér főnév -t, -ok, -ja
1. Vasból v. rézből készült, nyitott v. fedővel zárható, nagyméretű üst. Gulyást, halpaprikást főz, vizet forral a kondérban; kondérban hozzák az ételt; kondérból osztja az ebédet. Ragad „öreg kondért” kezeibe kettőt S hegyre, fel a völgyből, hozza, mikor megtölt. (Arany János) A konyháról minden üstöt és kondért kihordtak. (Gárdonyi Géza) Este a kondérokban vacsorát főztek. (Kosztolányi Dezső) || a. (tréfás, túlzó) Fazék (1, 3). Van még főzelék, egy egész kondérral.
2. (tájszó) Csobolyó; kulacs.
3. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy kondérba (1) belefér. Egy kondér bab, birkapaprikás, főzelék.
kondéros.
