kondor [2]
kondor [2] melléknév -an, -abb
1. (irodalmi nyelvben) Göndör, kunkorodó <haj, szőrzet>. ® Nullás géppel vágatta le kondor sörényét. (Kosztolányi Dezső) A haja … keményebb sertéjű, kondorabb, mint az övé. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Kunkorodva nőtt <növényi szár, levél>. Kondor kel, saláta; a szőlő kondor kacsa.
kondorít; kondorul.
