konkrét
konkrét melléknév -an v. -en [e], -abb v. -ebb [e] (régies írva: concret is)
1. Érzékelhető, kézzelfogható, egyedileg meghatározott. Konkrét eset; konkrét adatok tükrében; konkrét bizonyítékok hiányában; konkrét példát hoz fel; konkréten meg kell magyarázni. Konkréttények igazolják állítását. Az a komolyság, mellyel a nevetséges érveket is cáfolja [Eötvös], a concret viszonyokból vett találó hasonlatok … mutatják, hogy veszélyes emberrel van dolgunk. (Péterfy Jenő) Ott tartották a rendőrségen a sofőrt és a komornát. Nem irányult ellenük konkrét gyanú. (Hunyady Sándor) || a. (filozófia) <Az absztrakttal ellentétben> a reális létezés teljes sokoldalúságában, minőségi sokrétűségében tekintett; tárgyi. Az igazság konkrét: minden a viszonyoktól, a helytől és az időtől függ.
2. (mennyiségtan) Konkrét szám: olyan megnevezett sz., amely azt a mértékegységet is megjelöli, amelyre a benne foglalt egységek vonatkoznak. Öt liter, tíz méter: konkrét szám; öt, tíz: elvont szám.
3. (nyelvtudomány) Nem elvont. Konkrét főnév: érzékelhető v. ilyennek képzelt élőlényt v. dolgot jelentő f. (pl. ember, fa, kő, kutya, tündér, Kovács János); konkrét melléknév: érzékelhető tulajdonságot jelentő m. (pl. hangos, hideg, illatos, kék, kemény).
konkrétság.
