könnyűvérű
könnyűvérű melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], -bb A nemi erkölcs tekintetében felelőtlen, könnyelmű, csélcsap természetű <nő>; könnyű erkölcsű. Könnyűvérű lány, teremtés. A zene zengett … A nők – itt többnyire könnyűvérű, éjszakai nők találkoztak – farsangi jókedvvel emelték kezükkel uszályukat. (Krúdy Gyula) || a. Olyan <személy>, aki könnyen veszi az életet; könnyelmű, léha(ságra hajlamos). Könnyűvérű fiatalember, ifjú. Miért vagy ilyen könnyűvérű? Typusa a kálvinista diáknak, aki … örökké fiatal, örökké gondtalan és könnyűvérű marad. (Arany László)
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e] (ritka) Könnyűvérű személy. [A férj] eltűnt … a fővárosból, fiatal nejét elhagyva gonoszul … Elment Amerikába – mondák a könnyűvérűek … Jól tette, mert itt már lőttek neki. (Mikszáth Kálmán)
könnyűvérűség.
