konzol
konzol főnév -t, -ok, -ja
1. (építészet) A fal síkjából vízszintesen kiugró épületrészt (pl. erkélyt, párkányt) alulról megtámasztó, a falba beépített, rendsz. kőből faragott v. téglából, betonból készült építészeti elem; gyámkő. Szépen kifaragott barokk konzol.
2. (műszaki nyelv) <A gépiparban, hídépítésben> a megtámasztó szerkezetből kinyúló kar, amely tartóként szerepel, s vmely terhet visel.
3. (elavult) Falnak támaszkodó, rendsz. egy- v. kétlábú keskeny asztalka.
konzolos.
