korlát
korlát főnév -ot, -ja
1. Alacsony kerítésre v. falra emlékeztető, fából, vasból, téglából v. kőből készült építmény vminek elválasztására, elhatárolására v. kapaszkodásra, fogódzásra, leesés elleni védelemre. Az erkély, a folyosó, a lépcső, a híd korlátja. A korláthoz támaszkodó matróz idegen szóval felel valamit halk kérdésemre. (Karinthy Frigyes) Vasrácsos korlátja volt az emeleti lépcsőnek. (Móricz Zsigmond) || a. Földbe vert karókra, cölöpökre erősített, v. tartókra fektetett rúd, léc, deszka, mely jelzi, hogy a vele elzárt területre lépni tilos v. veszedelmes. A felvonulás útvonalát korlátokkal kerítették el. A lovakat, szarvasmarhákat korlátok mögé terelték. Az úttestet korláttal zárták el. Az erdők tilalmas korlát közt állanak, Hogy bennek az urak vadjai lakjanak. (Csokonai Vitéz Mihály) Ankerschmidt még korlátokkal is elkülönítteté az idegen tért, nehogy valami szekérrel vagy lóval rátévedjenek. (Jókai Mór) || b. <Hivatalban, üzletben, üzemben> fából készült rács, amely a mögötte dolgozók íróasztalait v. munkapadjait elválasztja a felek számára fenntartott helytől, tértől.
2. (régies) Sorompó <bajvíváskor>. Mert míg az urakkal a király szót váltott, Háromszor kerülte az [= Toldi] meg a korlátot. (Arany János)
3. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben) Az a gát, amely az egyén képességeinek határt szab. Átlépi korlátait; túlhaladja a természet adta korlátokat. Te megbosszulva méltóságtokat Kihágsz nemednek szűk korlátiból. (Berzsenyi Dániel) Ember! azt mondom, | ne törj túl a korlátidon! (Katona József) || a. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben) Az a külső körülmény, tényező, amely az egyén akaratát, tevékenységét, vágyait, érvényesülését, ill. vmely intézmény, mozgalom, időszak törekvéseit, megnyilvánulásait határok közé szorítja. Korának korlátaiba ütközik; áttöri, ledönti, lerombolja a korlátokat; nem ismer korlátokat; korlátot ® szab vminek; nem tűri a korlátokat. Az idő korlátot szab nagyarányú terveinek. A lángész, mondják sokan, nem szorult törvényre s korlátra. (Vörösmarty Mihály) Emlékezzünk a korlátokra, melyeket a későbbi idők … vontak. (Péterfy Jenő) || b. Korlátok közé szorít: szabad cselekvésében gátol, megrendszabályoz.
4. (sport) Szabályozható magasságú alapra erősített két párhuzamos rúdból álló tornaeszköz. Gyakorlatot végez a korláton; felugrik a korlátra. Két épület közti tisztáson tornaszerek álltak: nyújtó, … korlát, … gyűrűhinta. (Nagy Lajos) || a. Az ilyen eszközön végzett testgyakorlás mint sportág. Tornászaink korláton kiválóan szerepeltek. || b. <Sportversenyen> az ilyen gyakorlatokból álló versenyszám. Korláton indul …
Szóösszetétel(ek): 1. korlátfa; korlátfal; korlátgerenda; 2. lépcsőkorlát.
korlátos.
