kormos
kormos melléknév -an, -abb
1. Korommal borított, koromtól piszkos. Kormos bányász, kéményseprő; kormos falak, kémények, külvárosok. Tetőtől talpig kormosan bújt ki a kemence nyílásából. Angolhon. Hidak és ködök. | Sok kormos kémény füstölög. (Babits Mihály) Az expressz kiszáguldott vele az állomás kormos üvegteteje alól. (Hunyady Sándor) Porzik a szén a kormos kosarakba. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, népies) Sötétbarna bőrű, hajú v. szőrű. Kormos bika, tehén. || a. (állattan) Kormos varjú: a vetési varjúnál vmivel nagyobb, csak az ország nyugati felében fészkelő varjú (Corvus corone corone). || b. (átvitt értelemben, népies) Kormos alma: bőralma.
3. (átvitt értelemben) Nagyon sötét; fekete. (tréfás) Kormos a szeme. A kormos égnek fellegiből zavart Morgással a bús menykövek hullanak. (Vörösmarty Mihály)
4. (argóban) Olyan <személy>, aki vmi csínyt tett, követett el, aki ludas vmiben. Ő is kormos benne.
kormosodik; kormosság.
