körötte
körötte [e] határozószó és névutó (irodalmi nyelvben)
I. határozószó (személyragos) -m, -d, köröttünk, -tek [ë], köröttük v. (régies) köröttök. A személyraggal megjelölt v. a szóban forgó személy, tárgy, dolog körül (főleg III. 1); körülötte (főleg 1). Edwárd király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. (Arany János) Az ősz ragyogott köröttem. (Kosztolányi Dezső) Az asztalon piros abrosz, körötte székek. (Gelléri Andor Endre) Valami nyomorult oázis | zöldelt köröttünk. (Szabó Lőrinc)
II. névutó (-nak, -nek ragos szóval kapcs.) (nagyon ritka) Körül.
