kortes
kortes [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. (-ok, -a) (1945 előtt)
Az a személy, aki (gyak. anyagi ellenszolgáltatás fejében) <kül. (képviselő)választás alkalmával> a szavazókat rábeszéléssel, különféle mesterkedésekkel, olykor pedig megvesztegetéssel vmely jelölt pártjára igyekszik megnyerni. A kormánypárti kortesek etették, itatták a választókat. Kortesek keresték fel a képviselői ebédlő és vacsoráló helyeket. (Mikszáth Kálmán) Vadászcimboráit a párthíveiből szedte össze … Ezért voltak aztán életre halálra kortesei. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. kortesdal; korteshad; kortesharc; kortesjelvény; kortesnóta; kortessereg; kortestanya; kortesvezér; 2. főkortes.
kortesség.
