körüle
körüle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, körülünk, -tek [ë], körülük v. (régies) körülök; (régies) körűle (irodalmi nyelvben) Nyomósítva: őkörüle, őkörülük.
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy körül (III. 1); körülötte. Mi áradat buzog fel így körűlem …? (Madách Imre) Letépett egy szegfűt, beledobta a vízbe. A kis habok összezörögtek körüle, fölemelték. (Mikszáth Kálmán)
2. A szóban forgó személy v. tárgy közelébe eső helyen; közelében. Képzelem: mily boldog vagy, leányka, Hogy körűled ilyen kert virít. (Petőfi Sándor) Körülem a tárgyak, melyek elvesztették régi színüket és ízüket. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Abban a közösségben, környezetben, ahol a szóban forgó személynek középponti jelentősége, fontos szerepe van. [Szép kedvesem …] S ha majd körűlünk apró gyermekek Mosolyganak, enyelgenek! … (Petőfi Sándor) Mindig kialakul körüle egy kis víg kompánia. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Köréje. Álljanak ide mellém. Körüle álltunk. (Jókai Mór)
